AZ ORSZÁGOS PSZICHIÁTRIAI ÉS NEUROLÓGIAI INTÉZET
TÖRTÉNETE ÉS MÚZEUMA
Nevét
nem uralkodóról, hanem első tulajdonosáról, Göpp Lipót budai
molnárról kapta, aki ezt a területet Buda városától az 1820-as
években megvásárolta. A majorságban Göpp vendéglőt létesített, ez is
hozzájárult, hogy a környék népszerű kirándulóhellyé vált. Az épület
a II. Páfrány utca 17/b alatt ma is fennáll. A kis-hárs-hegyi lejtőn
1868-ban épült fel az Országos Tébolyda. A Tébolyda nevét
1898-ban Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetre változtatták.
Ezután a Lipótmező generációkon keresztül mintegy az
elmegyógyintézet szinonímájává vált. (Wikipédia)
Másodközlés!
Forrás:
http://www.opni.hu/intinf/tortenet.htm
Az
országos elmegyógyintézet építésének gondolata elõször 1791-ben II.
Lipót uralkodása alatt merült fel. Különbözõ okok miatt több évtizedig
halasztották a tervek elkészítését. 1812-tõl a bécsi, prágai, lembergi
elmeintézetek rendeletileg bezárták kapuikat a magyar betegek előtt. Az
indoklásban az állt, hogy Magyarországon nem lévén tébolyda, ezért az
ország ezt a jótéteményt nem viszonozhatja. 1848-ban Schwartzer Ferenc
tett javaslatot a kormánynak a magyar tébolyda építése ügyében.
Legalkalmasabb helyszínnek a Lipótmezõt tartotta, mely aránylag jól
megközelíthetõ, kies fekvésû, északi szelek ellen védett és vize is
bõven van. Az 1850-es években az országos intézet felállítása
halaszthatatlanná vált. 22 helyszín megtekintése után Buda városa a
lipótmezei telek megvásárlása mellett döntött. A telek Göbl Lipót
tulajdona volt, róla kapta a terület a Leopoldfeld azaz Lipótmezõ nevet.
Az
építést I. Ferenc József rendelettel határozta el, a terveket Zettl
Lajos építészeti tanácsnok készítette el. Több vállalkozás váltotta
egymást az építkezés folyamán, végül Drasche Henric 1868-ban sikeresen
befejezte az épületet. Az építés és felszerelés költsége 1.670.700
Forint volt.
Az épület késõi
romantikus stílusú, négyszintes jellegében zárt tömböt alkot.
Eredetileg 800 beteg befogadására tervezték, de csak 500 beteg számára
építették meg. Helyet kaptak benne az orvosok lakásai, a személyzet
szállásai, konyha, irodák, raktárak. Az épületet hatalmas park és 50
hold erdõ övezte.
|
A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit - kezdetben 300 beteggel - Schnirch Emil (1868-1884) igazgatása alatt. Schnirch humánus érzése, joviális magatartása, kitűnõ szervezõkészsége közismert volt.
A
betegek kezelésében fõként nyugtatókat használtak, a különösen
nyugtalan betegeket kényszerzubbonnyal fékezték meg, esetleg cellába
helyezék õket. Durva kényszerítõ eszközöket nem alkalmaztak a terápia
során. |
Az
országos intézet már mûködése kezdetén kapcsolatba került az
oktatással, részt vett a törvényalkotásban, Laufenauer Károly
személyében levelezõ tagot adott az Akadémiának, bekapcsolódott a
neuropathológiába. Schnirch munkatársai között olyan nagyszerû orvosok
szerepeltek, mint a már említett Laufenauer Károly, Niedermann Gyula,
Bolyó Károly, Konrád Jenõ, s itt kezdte munkáját Oláh Gusztáv is.
A
Lipót tehát elindult azon a hosszú - immár 135 éves - úton, melyen
eljutott a mai Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetig. Az
elmegyógyintézet története szorosan összefügg a benne dolgozók, az
igazgatók, fõorvosok, másodorvosok mûködésének történetével. Az
intézetünk történetét is az igazgatók mûködési ideje szerint tagoljuk,
s vázoljuk fel röviden.
|
A második igazgató Niedermann Gyula (1884-1899)
korszerûen átalakította a budai tébolydát. Mûködése alatt javultak a
higiéniás körülmények, emelkedett az élelmezés színvonala, ezáltal
lényegesen kevesebb lett a TBC-s betegek száma. A kényszerintézkedések
csökkentek, a zubbony használatát mellõzték, a cellák ajtaját
kinyitották. Ebben az idõben kezdõdtek meg a foglalkozások az
osztályokon és a különbözõ mûhelyekben. Niedermann érdemei közé
tartozik a gyógyult elmebetegeket segélyezõ egyletének megalapítása. Az
ápoltak száma 500-ra emelkedett. |
|
Niedermann Gyula nyugdíjazása után Bolyó Károly (1900-1905)
lépett az igazgatói posztra, kinevezéséig átmenetileg Salgó Jakab
vezette az intézetet. Bolyó modern eszmék híve volt. Tudományos
tevékenysége elismeréseként az Orvosegyetem magántanárává minõsítették.
Mûködése alatt átalakíttatta a fürdõket és bevezette a
vízgyógykezelést. Niedermannal együtt megalkották a magyar
elmegyógyászati szakkifejezéseket. A foglalkoztatás elõsegítésére
mezõgazdasági kolóniákba kívánta elhelyezni az arra alkalmas betegeket. |
|
Bolyót Konrád Jenõ (1905-1910)
követte az igazgatói székben. Konrád sok újítást vezetett be igazgatása
rövid öt éve alatt. A költségek csökkentése érdekében kezdeményezte az
önélelmezést, új, korszerû mosóházat építtetett. Rendezte az ápolók
fizetését. Bevezette a szabad kezelést. Ezzel megszûnt az intézet
fegyház jellege. A szabad kijárás haladásszámba menõ újítást jelentett
a gyógyításban. Az orvosi ügyelet ekkor vált 24 órássá. A Lipóton is
meghonosította a kihelyezhetõ betegek számára a családi ápolást. Az õ
igazgatása idején - mint az intézet egyik fõorvosa - mûködött itt Pándy
Kálmán. Nevét a tudomány az általa kidolgozott liquor - reakció révén
ismeri. Pándy a pszichiátria terén is haladó elveket vallott; dolgozott
a munkaterápia bevezetésén, az alkoholelvonás problémáján, szorgalmazta
az intézet vezetõ állású fõorvosainak az önálló kutatást. |
|
Oláh Gusztáv (1910-1925)
elmeorvosi munkássága Angyalföldön kezdõdött. Húsz év igazgató-fõorvosi
mûködése után nevezték ki a Lipótmezei Elmegyógyintézet igazgatójává.
Oláh friss szellemet akart vinni a komor falak közé. Fontosak voltak
számára az esztétikai szempontok. Parkosított, télikertet csináltatott,
uszodát, teniszpályát, kis színházat létesített. A nõi betegeknek
szalont rendezett be zongorával, a férfiaknak társalgót. Hasznos
mûhelyeket állíttatott fel: jéggyárat, sertéstelepet, pékmûhelyt.
Egészen modern konyhával, központi fûtéssel lett korszerûbb intézetünk.
1924-ben Fabinyi Rudolffal együtt megalakítja az Elmevédelmi ligát.
Foglalkozik a megelõzéssel és a járóbetegellátás kiépítésével. Tervei
között szerepelt egy új pavilon felépítése is, de a háború kitörése
kereszülhúzta terveit. |
Oláh
igazgatása alatt osztályvezetõként mûködött Hollós István, aki a Búcsúm
a Sárga Háztól c. híres könyvében, állást foglalt az elmebetegekkel
való elõítéletekkel szemben és a betegek fizikai és lelki szabadsága
mellett. Õt tekintjük a magyarországi nyílt-ajtó rendszer elõfutárának.
Oláh
idejében (1913) -restaurálták- a katolikus kápolnát. Ekkor készültek a
híres Róth Miksa nevével fémjelzett üvegablakok és Nagy Sándor
falfestményei.
Oláh életmûvének
szerves folytatója volt Fabinyi Rudolf (1925-1936). Új statisztikai
nómenklatúrát vezetett be. Fabinyit foglalkoztatta az ápolás
korszerûsítése és fejlesztése. Megszervezte az Országos Elmeápoló
Iskolát. Elõször alkalmazott ápolónõket férfiosztályokon is.
Fejlesztette a diagnosztikai lehetõségeket, megteremtette a
röntgenellátás alapjait. Felállította az elsõ lélekgondozót, mellyel
együtt védõnõi hálózatot is létrehozott. Igazgatása alatt 1931-ben
nyitotta meg kapuit a funkcionális osztály (mai Nyéki út) Nyírõ Gyula
vezetésével. Ezekben az években új kezelési eljárás kísérletei
zajlottak. Meduna László schizophréniásokon próbált epilepsziás rohamot
kiváltani. Az elmélet abból a megfigyelésbõl származott, hogy a
görcsrohamon átesett schizophrén betegnél javulást észleltek. Meduna
eredetileg az epilepszia kórszövettani elváltozásait akarta
tanulmányozni, így jutott el a görcsterápiás gyógymódig. Munkáját
tekinthetjük az epilepszia kutatás kezdeti lépésének a görcsterápiát
pedig az elektrokonvulzív terápia elõdjének.
|
Fabinyi elhunytával az igazgatói széket Zsakó István (1936-1945)
kapta meg. Gazdasági nehézségekkel terhes idõben vette át az intézetet,
mûködését késõbb a háború nehezítette. Zsakó idejében került át a
Pszichiátriai Múzeum Angyalföldrõl. Megírta az Országos Tébolyda
keletkezésének történetét, összeállította a 1830-1939 közötti idõszak
magyar idegtudományi irodalomának bibliográfiáját. Mindennapos munkája
mellett nagy odaadással dolgozott a magyar pszichiátria történetének
feldolgozásán. |
1945 után új szakasz kezdõdött a Lipót életében.
Amikor
a harcok már a fõvároson túl zajlottak megkezdõdött a helyreállítás: a
víz és a villanyszolgáltatás, a központi fûtés beindítása. Zsakó
Istvánt nyugdíjazták, s helyére
|
Stief Sándor (1945-1953)
professzor került. Hiába a helyreállítás, a betegeket hamarosan ki
kellett költöztetni az épületbõl, mert a szovjet katonai parancsnokság
költözött a helyükre 1945. júniusában. 1946. szeptemberében
költözhettek vissza a betegek, valamint rajtuk kívül 800 menekült,
tbc-s hadifoglyok és a 150 hátrahagyott orosz elme- és idegbeteg
katona. A háború után, Stief Sándor igazgatása alatt az Intézet
fokozatosan a pszichiátria országos központjává vált. 1948-ban a
Népjóléti Minisztérium elmeügyi felügyelõséget szervezett, Tariska
István akkori igazgatóhelyettes vezetésével. Megkezdõdött a
statisztikai adatok feldolgozása, összesítése, a betegfelvételek
irányítása. Ez az országos feladatkör egyelõre rövid életûnek
bizonyult, az 1949-ben átalakult minisztérium (Egészségügyi
Minisztérium lett) 1951-ben megszüntette a felügyelõséget, saját
hatáskörébe vonva ezen feladatokat. |
1948-ban
az intézetben pszichológiai laboratóriumot hoztak létre, de ez sem
sokáig mûködött mert 1951-ben megszüntették, s addigi vezetõjét,
Benedek Istvánt eltávolították. Ezekben az években a gyógyszeres
kezeléseken kívül újra -divatba jött- a betegek foglalkoztatása;
kreatív foglalkoztatás és valódi munkaterápia formájában is. Az
Intézetben 1948-ban alkohol-elvonó osztály nyílt, 1951-ben pedig a
Nyéki úti épületben az egyetemi klinikáról eltávolított Horányi Béla
vezetésével neurológiai osztály került kialakításra.
1950-ben
- az országban elsõként- gyermekpszichiátriai osztály kezdte meg
mûködését Lóránd Blanka vezetésével, aki iskolát teremtett és lerakta
az alapjait a késõbb önállósuló, szakvizsgához kötött
gyermekpszichiátriai tevékenységnek.
1950-ben
került az intézetbe Mária Béla késõbbi igazgató és Fejér Artúr György,
akinek nevéhez az elme-belgyógyászati osztály létrehozása (1953)
fûzõdik.
1952-ben az intézmény
nevében is hivatalosan Országos Ideg- és Elmegyógyintézetté változott,
s ezzel az Egészségügyi Minisztérium a pszichiátria országos
vezetésével bízta meg a szervezés, az irányítás és az ellenõrzés
területén is. Az Intézet szervezte az instruktori látogatásokat
országszerte, rendezte a szakvizsgához szükséges tanfolyamokat. Ebben
az idõben szervezték meg a betegfelvételek területi elv szerinti
országos felosztását is.
|
1953-ban új igazgató került az intézet élére Gimes Miklósné Hajdu Lili (1953-1957) személyében.
Ezekben az években bõvült a szakemberképzés, támogatta a biokémiai
kutatások fejlesztését, ekkor létesült az állatkísérleti laboratórium.
Ekkor jelentkeztek az elsõ eredményei a neuroleptikumok elsõ
fecskéjeként megjelent chlorpromazinnal folytatott kezeléseknek. |
1954-ben Tariska István vette át a neuropatológiai labor vezetését.
|
1957-ben ismét új vezetõje lett az intézménynek, rövid idõre Fekete János került az intézet élére, majd még ugyanezen év decemberében újabb váltás következik, az igazgató Mária Béla (1957-1972)
lett. Igazgatásának évei alatt lassú átszervezõdés indult meg, amelynek
során egyre inkább átalakult a szakma terápiás felfogása. A
neuroleptikumok, majd a thymoleptikumok és anxiolitikumok, a biológiai
kezeléseket helyezték elõtérbe. A pszichofarmakonokkal elért
eredmények, de a kudarcok is, elõsegítették a pszichoterápiás, majd a
módszeresebb szocioterápiás eljárások kialakítását. |
A
biokémiai kutató laboratórium vezetését Pataki István vette át, aki
szintén az egyetemrõl került az intézetbe. Személye a gyors fejlõdés
lehetõségét vetítette elõre. Kibõvítette a kutatások területét, a
továbbképzésben pedig következetesen képviselte azt az elvet, hogy a
gyógyszereket megalapozottan és céltudatosan alkalmazzák, kerülve a
polipragmáziát. Ekkor gyarapodott korszerû infúziós laboratóriummal a
gyógyszertár. Ezekben az években kezdõdött meg az intézetben egy
nagyarányú belsõ felújítás, amellyel az osztályok korszerûsítése és
bõvítése vált lehetõvé. Ennek eredményeként alakították ki 1956-ban az
idegsebészeti osztályt, melyet Majerszky Klára vezetett, s ennek
kapcsán létesülhetett a Nagy Tibor vezette EEG laboratórium. Ebben az
idõben létesült a különálló Völgy utcai épületben a férfi funkcionális
idegosztály Fodor Sándor vezetésével, majd késõbb Pertorini Rezső
irányításával. Az õ nevéhez fûzõdik a teljesen nyitott rendszer
bevezetése, s munkatársával Koronkai Bertalannal megkezdték a módszeres
relaxációs pszichoterápiát, a csoport- és miliõterápiát.
Az
átszervezéssel és felújítással korszerûsödött az alkohol-elvonó osztály
is, melyet Kardos György vezetett. A következõ években egyre
sokoldalúbb lett a betegek kezelése. Gazdagodott a pszichofarmakonok
sora, javult szelektivitásuk, s megjelent a lithium-terápia is.
Mindezzel párhuzamosan élénkültek és bõvültek a foglalkoztatási
lehetõségek is. A pszichiátriai osztályokon egyre inkább teret nyertek
a szocio-pszichoterápiás módszerek. Ez a munkásság elsõként a Kun
Miklós által vezetett pszichiátriai osztályon bontakozott ki. Kezdtek
kibõvülni a kis- és nagycsoport-terápiák, ennek komoly lökést adott az
1963-ban kialakított pszichodiagnosztikai laboratórium, melynek
vezetését Mérei Ferencre bízták. Irányításával alakult ki a
szakpszichológusi gárda, amelynek mûködésével a pszichológiai munka a
pszichiátriai osztályok szerves részévé vált.
A
korszerûsítés befejeztével a Röntgen részleg is önálló egységgé alakult
1960-ban, Kárpáti Miklós vezetésével. Új osztályt hoztak létre a
pszichotikus fertõzõ betegek részére Hun Nándor irányításával, s
megújult a tüdõosztály is, amelyet Marschall Gerhardra bíztak. A
munkaterápiás foglalkozások bõvültek új mûhelyek létrehozásával,
sikerült létrehozni egy nyomdát, s új szervezési forma kilakulása
kezdõdhetett meg a nappali szanatórium létrehozásával. Az 1966. évi 12.
sz. törvényerejû rendelet elmeügyi rendelkezéseinek megalkotásában az
intézet munkatársának Orthmayr Alajosnak elévülhetetlen érdemei voltak.
Ez a rendelkezés oly mértékben elõremutató volt, hogy az 1972-es
Egészségügyi Törvénybe változtatás nélkül került be.
1968-ra
az intézet fennállásának 100. évfordulójára az épület kívül-belül
megszépült; az osztályok és a foglalkoztató mûhelyek kiállításokkal, a
vezetõség tudományos ûlés rendezésével tette emlékezetessé ezt a
kivételes alkalmat.
|
Tariska István 1972-1986
között igazgatta az Intézetet. Ez idõ tájt indult meg a fõépület
többlépcsõs rekonstrukciója. Ezek a körülmények tették lehetõvé, hogy
az idõközben pszichiátriai feladatkörrel bõvített neurológiai tanszék a
Szabolcs utcából az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetbe
költözzék. Ezzel az intézet aktívabb részt tudott vállalni a két
szakterület oktatásából. A neurológiai tanszéken Tariska István
professzor, majd Halász Péter professzorok elsõsorban az
izombetegségek, majd az epilepszia, alváskutatás terén váltak ismertté.
A pszichiátriai tanszéket 1976-tól Moussong-Kovács Erzsébet
irányította, amellyel elõsegítette a pszichoterápia meghonosodását az
intézetben. Az Orvostovábbképzõ Intézet megjelenése az intézetben
jelentõsen szélesítette annak szakmai tevékenységi körét. A neurológia
és pszichiátria, valamint határterületeinek különbözõ szintû
továbbképzõ-tanfolyamai is az intézet elõadótermeiben zajlanak, s ott
az intézet munkatársai is rendszeres elõadók. |
Ez
idõtõl kezdve épült ki a nemzetközi mércével is magasra értékelt
kutatóbázis az intézet területén. A neuropatológiai laboratórium az
elektromikroszkópiával nemzetközi fórumokon is elismert eredményeket
produkált; a biokémiai, farmakokinetikai, kémiai és
pszichofarmakológiai kutatások mind a laboratóriumi, mind a klinikai
szinten versenyképessé váltak a külföldi kutatókkal szemben, komoly
nemzetközi kapcsolatok kiépítését lehetõvé téve az intézet számára.
A
80-as évek közepétõl újabb modernizációs hullám indult az intézet
életében: koedukált osztályok jöttek létre, s ezzel egyidõben
megszüntek a zártosztályok, eltűntek a kórtermekbõl a hálóságyak. A
betegek szabadon mozoghattak, birtokba vehették az egész épületet.
Ezzel párhuzamosan -az országban elsõként - pszichoterápiás ambulanciát
hoztak létre, ahol beutaló nélkül az ország egész területérõl fogadták
a betegeket, s ahol az alkalmazható terápiák széles skálájából
választották ki a páciensnek legmegfelelõbbet.
|
1986-tól Veér András
vezetésével tovább erõsödtek a modernizációs törekvések. A korszerû
terápiás eljárások, a járóbeteg-ellátás kiszélesítése lehetõvé tették
300 ágy megszüntetését. A diagnosztikai módszerek a CT átadásával
bõvültek. Megindult az informatika bevezetése az intézetben. A 90-es
évekre az osztályok struktúrája átalakult. Elsõsorban a speciális
profilok kialakítására helyezte a vezetés a hangsúlyt. Így jöhettek
létre a Memória Klinika, a gerontopszichiátria, az addiktológia,
valláspatológia, a neurózis és az affectiv profilú osztályok. A
progresszió jegyében 1988-ban a Lipóton alakult meg a Magyar Orvosi
Kamara, s itt mûködött egy éven át. Intézetünkben ülésezett 1989-90-ben
- egyidõben az Ellenzéki Kerekasztallal - az Egészségügyi Kerekasztal.
Itt születtek a rendszerváltás után is útmutató egészségügyi reform
alapvetõ tézisei. |
A
Népjóléti Minisztérium 1995-ben alapította az Agyérbetegségek Országos
Központját, mely intézetünkben nyert elhelyezést. Az AOK - Prof. Dr.
Nagy Zoltán vezetésével - kiegészítette a vasculáris neurológia
módszereivel az OPNI tradicionális területeit. A Stroke Központ a
betegellátás mellett szervezõ, koordináló képzõ, továbbképzõ
feladatokat lát el, valamint folyamatosan követi és elemzi az
epidemiológiai adatokat, segítve ezzel a döntéshozók munkáját.
Az
Intézetben több Egyetemi Tanszék kezdte meg mûködését: Pszichiátria,
Klinikai Pszichológia, Vasculáris Neurológia, Neuroradiológia.
Idõközbeni összevonás miatt Vasculáris Neurológiai Tanszéki Csoportként
mûködnek a fenti tanszékek.
1996-tól
súlyos gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie az Intézetnek. A
meglévõ struktúra korszerûsítésére - a Minisztérium jóváhagyásával -
többlépcsõs intézkedési terv készült. A korszerûsítés lényege, hogy a
meglévõ osztályokból átszervezéssel nagyobb, komplex, integrált
betegellátó egységeket kell fokozatosan létrehozni. Megkezdõdött a
gazdasági-mûszaki, ügyviteli munkaterületeket összefogó vezetési
funkciók átszervezése, új szervezeti mûködési szabályzat kidolgozása.
|
2002-ben Nagy Zoltán
professzor került intézetünk élére. A még mindig súlyos
adósságállománnyal küzdõ országos intézet gazdasági stabilitását
kincstári biztos felügyelte. Napjainkra sikerült ledolgozni az
adósságokat. A vezetés hosszútávú stratégiát alakított ki a mûködés
optimalizálására és az ennek leginkább megfelelõ szervezeti rendszer
kialakítására. A jelenlegi felépítés Országos Pszichiátriai- és
Országos Neurológiai Központokat mûködtet, ezeket koordinálja a szakmai
illetve a gazdasági-mûszaki vezetés. OPK-ban felvételes és speciális
profilú osztályok mûködnek. A felvételes osztályok általában aktív és
rehabilitációs részlegbõl, rehabilitációs nappali kórházból, valamint
szakambulanciából állnak, és integrált betegellátást végeznek. A
területi ellátási kötelezettségen túl, országos hatókörrel is
rendelkeznek, amelynek ellátásához ún. védett ágyak tartoznak. |
A
speciális profilú osztályok országos hatókörrel mûködnek, és nem
mindegyik rendelkezik az imént felsorolt részlegekkel (de
rehabilitációs osztállyal és szakambulanciával igen). Valamennyi
szakambulancia országos hatókörrel mûködik.
Az
ONK szakmailag önállóan betegellátó, oktató, kutató, és országos
szervezõ feladatokat lát el. Fekvõbeteg ellátó egységeket, járóbeteg
szakrendeléseket és diagnosztikai laboratóriumokat mûködtet. A
fekvõbeteg ellátó egységek mátrix rendszerrel mûködnek.
A
szervezeti átalakítás mellett nagy arányú informatikai fejlesztést
hajtott végre az új vezetés. Bevezetésre került a Hospitaly rendszer,
minden osztály bekerült az intranetes hálózatba, elkészült az OPNI
honlapja.
A ma 137 éves OPNI
életében békésen megfér a múltat őrzõ Múzeum, a Könyvtár múzeális
"kincsei", az ódon épület a legkorszerûbb digitális diagnosztikai
módszerekkel, az on-line konzultációra is alkalmas kommunikációs
rendszerrel. Csak remélni lehet, hogy a XXI. században is megõrzi
vezetõ szerepét a szakterületi gyógyító megelõzõ tevékenységben.
Irodalom:
Az Országos Ideg és Elmegyógyintézet 100 éve / Böszörményi Zoltán (szerk.). - Bp. : OPNI, 1986.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 125 éves / Kárpáti M., Kuncz E., Kundra O. (szerk). - Bp. : Animula, 1993.
Kárpáti
Miklós: Az OPNI igazgatóinak és orvosainak munkásságáról 1868-tól
napjainkig. Psychiatria Hungarica 1996. 11(2) p. 188-198.
Országos
Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Évkönyve 1994-1995 / Frater R.,
Kundra O., Varga D., Vitrai J. (szerk.). - Bp. : OPNI, 1996.
Kárpáti
Miklós: A Lipótmezõ jelentõsebb neuropszichiátriai tudományos
munkásságot kifejtõ orvosai a kezdetektõl az 50-es évekig. Orvosi
Hetilap 1999. 140 (12) p. 661-666
Országos
Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Évkönyve 1996-1999 / Kárpáti M.,
Döme L., Geréby Gy., Frater R., Kundra O. (szerk.). - Bp. : Animula,
2000.
PSZICHIÁTRIAI MÚZEUM -
SELIG MÚZEUM
Másodközlés!
Forrás:
http://www.opni.hu/intinf/muzeum.htm
Látogatási és kutató nap: szerdánként 10-15h-ig
Múzeum vezető: Plesznivy Edit
muzeológus-művészettörténész
Tel: 391-5300 vagy 394-5922 / 1312 mellék
E-mail:
plesznivy@opni.hu
|
|
Az Országos Pszichiátriai és
Neurológiai Intézet műemléki architektúrája
(épült 1860-68 között) ad helyet az orvos- és
művészettörténeti szempontból egyaránt jelentős
gyűjteménynek, a Pszichiátriai Képtár- Múzeumnak.
A múzeumban a "Lipót" alapításától eltelt több mint egy
évszázad során itt ápolt képzőművészek alkotásai,
pszichotikus betegek művei és más értékes dokumentumok
kaptak helyet. A 130 festményt és grafikát, valamint
számos írásos anyagot bemutató állandó kiállítás
reprezentatív válogatást ad a több száz műtárgyat
felölelő gyűjteményből.
|
A lipóti múzeumban őrzött művek alkotóinak
többsége nem hivatásos művész. A képek kiválasztásakor azonban
évtizedekre visszamenően mindig elsőrendű szempont volt az
esztétikai értékek figyelembe vétele. A megéltség hitelessége révén
megdöbbentő erejű képek sorával találkozhatunk. A beteg-képek
mellett a gyűjtemény természetesen kiemelt helyet biztosít az itt
ápolt hivatásos képzőművészek alkotásainak is, többek között
Nemes Lampérth József, Bártfay József Árpád, Pál István, Zórád Géza
és Áronson Gábor műveinek.
|
|
A Pszichiátriai Múzeum kezdeti tág
gyűjtési körét igazolják az itt őrzött régi írások:
Báthori Erzsébet perének latin nyelvű jegyzőkönyve; a "Matuska-ügy"
sajtóvisszhangja; a Szálasi Ferenc elmeállapotát
vizsgáló, 1939-ben kelt m. kir. törvényszéki elmeorvosi
szakvélemény; Dr. Havas Gyula lajstroma az ókortól az
1940-es évekig azokról a képzőművészekről, akik
elmebetegségben szenvedtek.
|
A
szakmai munkát segítő, tudományos igényű gyűjtemény feltételezi a
képek mellé csatolható kórrajzok fellelhetőségét is. A régi
dokumentumok között található például Madách Borbála, Vörösmarty
Erzsébet, Nemes Lampérth József és Gulácsy Lajos kórlapja is.
A
pszichiátriai betegek gyógyításában az 1960-as évektől egyre nagyobb
szerepet kapott a vizuális kifejezések támogatása. A kreatív
terápiák gyógyító hatású foglalkozásai, a festés, a rajzolás, a
mintázás eszközt adnak a betegeknek szavakkal már nem
megfogalmazható élményeik kifejezésére. A foglalkozások jelesebb
darabjai napjainkban is folyamatosan gyarapítják a Pszichiátriai
Múzeum anyagát.
|
|
A terápiás lehetőségeket tágító, a
pszichotikusok árnyaltabb diagnózisát segítő képi világ
kutatása már a XIX. századtól Európa szerte számos
kollekció kialakulását eredményezte. Az elsők között
volt Cesare Lombroso gyűjtése, mely napjainkban a
torinói antropológiai múzeumban kapott helyet. 1900-ban
jött létre az angliai Bethlem Királyi Kórház
betegrajz-tára, és ugyancsak ekkor szerveződött
gyűjteménnyé a Párizs melletti Villejuifben August Marie
orvos anyaga, amely később beolvadt a lausanne-i Art
Brut múzeumba. Kiemelkedő volt még Hans Prinzhorn
elmeorvosnak a heidelbergi klinikán végzett tudományos
kutatása és gyűjtése, mely 1920 körül formálódott
szerves egységgé.
|
Magyarországon a XX. század elején, a pécsi
elmeklinikán és a lipótmezei elmegyógyintézetben jött létre
kollekció a betegek alkotásaiból. Pécsett Reuter Camillo, Budapesten
Selig Árpád elmeorvosok szereztek elévülhetetlen érdemeket a
gyűjtési munkákban. A Selig anyagból 1930-ban, a pszichés betegek
alkotásait bemutató állandó kiállítás nyílt "Selig-Múzeum"
néven, mely már 1932-ben bekerült a múzeumok hivatalos
nyilvántartási lajstromába. A hasonló profilú európai gyűjtemények
sorában, elmekórtani és kultúrtörténeti egyedisége révén, elismert
helyet kapott a "Selig-Múzeum", mely a jelenlegi Pszichiátriai
Múzeum magját is képezi. A múzeum nevében ma is megemlékezik Selig
Árpád orvos alapítói munkásságáról.
A volt Lipótmezei
Országos Tébolyda
(Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet)
Az UNESCO műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti
Bizottsága fontosnak tartja minden műemlék eredeti rendeltetésének a
megőrzését. Bizonyított, hogy egy kulturális értéket képviselő
épület eredeti funkciójával együtt őrizheti meg szellemiségét,
ezáltal műemléki értékét.
Ilyen értékünk a Lipótmezei Országos Tébolyda.
Létrehozására az
uralkodó, Ferenc József császár a királyi várak fenntartására
szolgáló alapból biztosított pénzt, sőt lotteria-t is engedélyezett,
amelynek bevételéből az erdélyi és magyarországi hasonló intézeteket
támogatták. Schwartzer Ferenc 1848-as javaslatát figyelembe véve,
1851-ben, a Bécsben székelő Belügyminisztérium által felkért tudósok
véleményére alapozva tudományosan választották ki a helyszínt.
Ludwig Zettl tervei
alapján épült fel az 500 beteg gondozására szolgáló épület, amely az
egyik legnagyobb méretű és ma is az eredeti funkciójában működő
kastélyszerű, gyönyörű tervezett parkkal körülvett, romantikus
műemlék épületünk. Az együttes ékköve az 1913-ban újjászületett
kápolna, amely Nagy Sándor és Róth Miksa nagyszerű alkotása. Az
1970-es évek végén ideológiai okból lemeszelt és levakart
falfestéseket jelenleg is restaurálják, a tudományos alaposságú
munka már eddig is látványos eredményt hozott.
Az ICOMOS Magyar
Nemzeti Bizottsága véleménye szerint - a műemléki és építészeti
értékeken túl a Lipót fogalommá vált. Mélyen beágyazódott a hazai
kultúrába, szellemi örökségünk része lett. A neurológia, a
pszichiátria és pszichológia kiváló képviselői nemzetközileg
elismert tudományos műhelyeket, iskolát teremtettek. A gyógyítási
folyamatok 150 év alatt összegyűlt egyedülálló iratanyaga
(levéltára), könyvtára, a laboratóriumi kutatás eredményei, a
kevesek által ismert egyedülálló múzeum, a képzőművészeti gyűjtemény
is veszélybe kerül a gyógyászati funkció megszűntetése esetén. A
műemlék tradíciójával együtt alkotja kulturális örökségünket. Erre
kiváló példa a Lipótmező különleges együttese, ezért megőrzése
kötelességünk és közös felelősségünk.
Budapest, 2007. március hó
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság
