Ars poetica: Az Ozorai Pipo Magánintézet politikai irányzatoktól, pártoktól, szervezetektől, állami intézményektől független gazdasági magán vállalkozás. A másodközlések nem az intézet véleményét tükrözik, hanem az Olvasó sokoldalú tájékoztatását szolgálják.

Az MNB inflációs céljai

2006-ban

„Az inflációs célkövetés bevezetésekor a jegybank elsődleges feladata nem az árstabilitás fenntartása, hanem annak elérése volt. Ezért az első években a jegybank és a kormány nem törekedett az árstabilitásnak megfelelő inflációs szint számszerűsítésére, ehelyett 1,5-2 évre előre jelentették be az év végi célokat, ezáltal kijelölve a dezinflációs pályát (lásd a táblázatot). A mérsékelt infláció elérésével azonban 2005. augusztusban lehetőség nyílott arra, hogy a kormány és az MNB középtávú inflációs célt tűzzön ki, amit a 2007-től kezdődő időszakra a 12 havi teljes fogyasztóiár-index 3 százalékos értékében határozott meg. A korábbi, év végi célokkal szemben a jelenlegi rezsimben a cél nem kitüntetett jövőbeli időpontokra vonatkozik, hanem folyamatosan érvényben van. A folyamatos érvényű cél legfontosabb előnye, hogy kiszámítható környezetet biztosít a gazdasági szereplők számára, segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az infláció tartósan alacsony, az árstabilitásnak megfelelő szinten maradjon.

Táblázat

Az MNB meghirdetett inflációs céljai

Kívánt elérési dátum       Cél értéke

2001. december             7,0 ± 1%

2002. december             4,5 ± 1%

2003. december             3,5 ± 1%

2004. december             3,5 ± 1%

2005. december             4,0 ± 1%

2006. december             3,5 ± 1%

2007-                            3% (*)

*Középtávú folyamatos cél.

A középtávú cél mellett további érvek is szólnak. Az infláció alakulását ugyanis számos olyan átmeneti hatás is érheti, amely nem befolyásolja érdemben a hosszabb távú inflációs folyamatokat. Mivel az átmeneti tényezők ellensúlyozása jelentős és nemkívánatos reálgazdasági ingadozásokkal járhat, az MNB monetáris politikáját úgy alakítja, hogy az egyszeri inflációs hatásokat nem ellensúlyozza, ugyanakkor a tovagyűrűző hatások kialakulását igyekszik megakadályozni

az alacsony infláció hosszú távú stabilitásának biztosítása érdekében. Továbbá az olyan gazdasági folyamatokra sem érdemes reagálni, amelyek inflációs hatásait a jegybanknak nincs vagy csak túlzott reálgazdasági áldozatok árán, azaz túl agresszív kamatlépésekkel van módja ellentételezni. Tipikusan ilyenek az úgynevezett kínálati sokkok (pl. olajár-emelkedés) vagy a fogyasztói árakat közvetlenül érintő adminisztratív intézkedésekből fakadó inflációs hatások (pl. áfaemelés). Az ilyen események elsődleges hatásai viszonylag gyorsan megjelennek a fogyasztóiár-indexben, a monetáris politika hatásmechanizmusánál lényegesen rövidebb idő alatt. Különösen ilyen esetekben hasznos indikátor a maginflációs mutató, amely a trendinflációs folyamatokat tükrözi, szemben az átmeneti folyamatokat is tükröző normál inflációs mutatóval."

2006. augusztus, MNB

2008-ban

Az inflációs célkövetéses rendszer

 

Inflációs célkövetéses rendszer működése

"Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, amelynek megvalósításához 2001 nyara óta az inflációs célkövetés rendszerét használja. Az inflációs célkövetés olyan monetáris politikai rendszer, amelyben a jegybank a kormánnyal közösen kitűzött és nyilvánosan bejelentett inflációs cél elérésére törekszik, ennek rendelve alá a kamat és árfolyampolitikát.

Magyarországon a jegybanki irányadó kamat szintjéről az MNB Monetáris Tanácsa dönt. A Tanács szükség szerint, de üléseinek időpontját előre meghirdetve legalább havonta kétszer ülésezik, minden hónap második ülésén tárgyalva a jegybanki alapkamatláb módosításának kérdését. A Monetáris Tanács a jelenlévők egyszerű szótöbbségével határozza meg az új kamatszintet, szavazategyenlőség esetén az MNB elnökének, akadályoztatása esetén elnökhelyettesének szavazata dönt. A Tanács a kamatdöntés napján 14.00-kor kiadott közleményben tájékoztatja a nyilvánosságot a döntésről és annak indokairól. Ezekről az üléseiről a Monetáris Tanács rövidített jegyzőkönyveket ad közre, amelyek még a következő kamat-meghatározó ülés előtt megjelennek. A jegyzőkönyvek publikálásának célja, hogy a monetáris politikai döntéshozatal átláthatóbbá váljon, és a gazdasági szereplők árnyaltabb képet kapjanak a jegybank helyzetértékeléséről a magyar makrogazdasági és pénzpiaci folyamatokat illetően.

Az inflációs célkövetéses rendszer fontos eleme a jegybank munkatársai által negyedévente készített inflációs előrejelzés, amely a „Jelentés az infláció alakulásáról”  című kiadványban kerül publikálásra. Az inflációs előrejelzés jelentősége abban áll, hogy transzparens módon közvetít információt a jövőben várható inflációs folyamatok és az inflációs cél viszonyáról, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy a közvélemény számára érthető, és világosan nyomon követhető legyen a jegybank politikája.

Amennyiben az előrejelzés eltávolodik az inflációs céltól, a jegybank a monetáris kondíciók lazításával, illetve szigorításával reagál, amelyet elsősorban irányadó kamatának változtatásával valósít meg. Például ha az inflációs előrejelzés jelentős mértékben meghaladja a célt, akkor a jegybank az irányadó kamat emelésével a monetáris transzmisszió különböző csatornáin keresztül a jövőbeli infláció csökkenésének irányába tud hatni. A magasabb jegybanki kamatszint általában a monetáris kondíciók szigorodásával (magasabb piaci kamatok és erősebb forintárfolyam) jár, ami az aggregált keresletet csökkenti, és ezáltal hozzájárul az inflációs nyomás enyhüléséhez.  A monetáris kondíciók aggregált keresletre gyakorolt hatása mellett az árfolyam közvetlenül is hat az inflációra az importárakon keresztül. Végül a transzmisszió fontos csatornájaként a jegybank monetáris politikájával az inflációs várakozásokat is tudja befolyásolni, ami a gazdasági szereplők árazási és bérezési döntéseinél bír nagy jelentőséggel.

Az inflációs cél és a prognózis egymáshoz viszonyított helyzetének és a várható kockázatoknak az értékelését segíti az inflációs jelentésben publikált legyezőábra. A 2008. februári inflációs előrejelzés legyezőábráját mutatja az alábbi ábra. A legyezőábrából kiolvasható legfontosabb információ az előrejelzett legvalószínűbb inflációs pálya (ún. alappálya), valamint az azt övező bizonytalanság mértéke és esetleges aszimmetriája. A bizonytalanság mértékét a sávok szélessége jeleníti meg: szélesebb sáv nagyobb bizonytalanságot jelent. A bizonytalanság esetleges aszimmetriáját az azonos színárnyalatú alsó és felső sávok szélességének aránya jeleníti meg. Szélesebb felső sáv inkább felfelé irányuló, szélesebb alsó sáv inkább lefelé irányuló kockázatot jelent. A Monetáris Tanács döntései meghozatalánál figyelembe veszi az alappálya eltérését az inflációs céltól, az alappálya körüli bizonytalanság mértékét, valamint a kockázatok irányát is. A gazdasági folyamatok azonban időnként jóval összetettebbek, mint az inflációs előrejelzésben megjelenő kép, ezért a döntések nem mechanikusak, a Monetáris Tanács az inflációs előrejelzésen kívül más szempontokat is mérlegelhet. Erre gyakran azért is szükség lehet, mert a stáb által készített inflációs előrejelzés a monetáris kondíciókra vonatkozóan is feltételes, azaz változatlan irányadó kamatot és árfolyamot feltételez az előrejelzési horizonton.  

Inflációs célkövetés története Magyarországon

Magyarországon az inflációs célkövetéses rendszer 2001 júniusában kezdte meg működését, amikor 2001 és 2002 decemberére lettek kitűzve célok. Ezt követően évente került sor inflációs cél kitűzésére a 2006. év végéig bezárólag, legalább két évre előre.

1. tábla: Inflációs célok

2005 augusztusában a kormány és az MNB középtávú inflációs célt tűzött ki a 2007-től kezdődő időszakra, melyet a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztóiár-index 3 százalékos értékében határozott meg (a közlemény szövege elolvasható itt). A folyamatos érvényű cél legfontosabb előnye, hogy kiszámítható környezetet biztosít a gazdasági szereplők számára, segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az infláció tartósan alacsony, az árstabilitásnak megfelelő szinten maradjon.

A középtávú inflációs célt követő monetáris rezsim főbb jellemzői

A középtávú, folyamatos érvényű inflációs célt alkalmazó jegybankok között elterjedt gyakorlat, hogy a cél nem korlátlan ideig van érvényben, hanem egy bizonyos idő elteltével – többnyire 3-5 év múlva – felülvizsgálatra kerül. Magyarország esetében külön kiemelendő, hogy a gazdaság felzárkózó jellege által indokolt többletinfláció idővel változhat, ezért célszerű bizonyos időközönként felülvizsgálni a középtávú cél értékét. A középtávú cél felülvizsgálatára a közös európai árfolyamrendszerbe (ERM II) történő belépéskor, de célkijelölés időpontját követően legkésőbb 3 évvel kerül sor. Az euró bevezetéséhez vezető út fontos állomása az ERM II rendszerbe történő belépés, amelynek során a monetáris politika keretrendszere megváltozik. A 3 százalékos cél előre láthatóan megfelelő kiindulási alapot teremt a maastrichti inflációs kritérium teljesítéséhez.

A monetáris politika csak bizonyos késleltetéssel tud hatni az inflációs folyamatra. Ez azt jelenti, hogy egy kamatemelés hatása nem azonnal jelentkezik az árakban, a legnagyobb hatás nagyjából 1-2 év múlva mutatható ki. A Monetáris Tanács ezért a kamatdöntéseit előretekintő módon, az inflációnak az elkövetkező 5-8 negyedév folyamán várható alakulását figyelembe véve hozza meg, ami garantálja, hogy az infláció nagy biztonsággal visszatérjen a 3 százalékos cél közelébe.

Az inflációt számos olyan átmeneti hatás is éri, amely nem befolyásolja érdemben a hosszabb távú inflációs folyamatokat. Mivel az átmeneti tényezők ellensúlyozása jelentős és nemkívánatos reálgazdasági ingadozásokkal járhat, az MNB monetáris politikáját úgy alakítja, hogy az egyszeri inflációs hatásokat nem ellensúlyozza, ugyanakkor a tovagyűrűző hatások kialakulását igyekszik megakadályozni az alacsony infláció hosszú távú stabilitásának biztosítása érdekében.

Az inflációs cél teljesülésének értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az inflációt még akkor is érhetik váratlan hatások, amikor a monetáris politika a horizont rövidsége miatt már nem reagál rá. Emiatt a kormány és a jegybank megállapodása szerint a 3 százalékos céltól legfeljebb ±1 százalékponttal eltérő fogyasztóiár-index még elfogadható az árstabilitás szempontjából, nem jelenti az inflációs cél elvétését. Az MNB az inflációs cél teljesülésének értékelését negyedévente, a Monetáris Tanácsnak az inflációs jelentéssel egy időben kiadott állásfoglalásában, valamint évente az Éves Jelentésben teszi közzé."